- A mediáció során nem a megszokott környezetünkben vagyunk
- Nem vagyunk egyedül, ott a mediátor, aki előtt nem fogunk úgy viselkedni, mint otthon kettesben
- A megbeszélésnek vannak szabályai, amit mindenki elfogad és betart az eljárás során
- A megbeszélések 3 órásak, ami alatt csak a rendezendő kérdésekkel foglalkoznak a párok
Miért működik a mediáció?
Mi az oka ennek? Ebben a blogpostban erről írunk.
- A megbeszélések hatékonyak, mert a mediátor nem engedi a feleknek, hogy értelmetlen kérdésekről vitatkozzanak
- A megbeszélés közben nem fog elsétálni a férjünk/feleségünk (az esetek 99%-ában)
- Mindenki kénytelen végighallgatni a másikat
- Azok a kérdések, amikben a mediáció során sikerül megegyezni, utána nem fogják vita tárgyát képezni
Az én párommal nem lehet beszélni
Sokszor találkozunk olyan válófélben lévő ügyfelekkel, akik a mediáció hallatán azt mondják, hogy: „Az ki van zárva, hogy az én férjemmel/feleségemmel leüljünk egy asztalhoz rendezni a közös ügyeket, hiszen számtalanszor próbáltam már vele otthon és sosem sikerült, mert….” A mert után pedig csak a találékonyság szab határt a kifogás listának.
Ismerjük azt a jelenetet, amikor a konyhaasztalnál, a mosogató mellett állva vagy a hálószobában az ágyon ülve próbálunk egyről a kettőre jutni a másikkal a számunkra fontos kérdésekben, de valamiért nem megy.
Nem értjük, hogy a párunk miért nem úgy válaszol ahogyan mi szeretnénk, hogy miért nem képes egy számunkra egyszerűnek tűnő kérdésre egyértelmű választ adni, lehetőleg azonnal.
Ezeknek a jeleneteknek gyakran veszekedés vagy a másik elől való elzárkózás lesz a vége.
Elbeszélünk egymás mellett, de miért?
Egy párkapcsolatban mindenki gyűjt be sérelmeket a másiktól. Minél hosszabb ideje vagyunk együtt valakivel, annál nagyobb az esély arra, hogy a sérelmeink száma is nő. Ez teljesen életszerű helyzet.
A nagy kérdés az, hogy ilyenkor ki hogyan kezeli a benne felgyülemlő, ki nem beszélt problémákat. Mert ebben sem vagyunk egyformák.
Jellemzően nem segít a kapcsolaton, hogy a sérelmeinket időről-időre felemlegetjük a párunknak, érdemben azonban nem foglalkozunk vele, azokat nem dolgozzuk fel, csak hurcoljuk magunkkal. Így azok az idő elteltével növelik bennünk a feszültséget a másik irányában. Egyre kevésbé leszünk képesek az együttműködésre.
Ezért fordulhat elő, hogy a közös gyermek iskolaválasztásáról zajló megbeszélés egy idő után a múltban elkövetett hibákról szól és arról, hogy ki milyen élethelyzetben hagyta magára a másikat.
Ne féljünk külső segítséget igénybe venni!
Sokan úgy érzik, ha bármilyen élethelyzet adódik, akkor nekik képesnek kell lenniük egyedül megoldani azt. Szoktuk is hallani ismerőseinktől egy-egy nehéz időszakban, hogy: „Még nem tudom mi lesz, de majd megoldom valahogy.”
Nem gondolunk bele, ám ezzel a hozzáállással rengeteg időt, energiát és pénzt vesztünk az életünk során. Nagyon kicsi az esélye annak ugyanis, hogy elsőre sikerül hatékonyan megoldanunk egy olyan élethelyzetet, amiben korábban még nem voltunk és nincs tapasztalatunk benne.
Ezért van, hogy a párok gyakran akkor jönnek el mediációra, amikor már elviselhetetlen lett otthon a légkör. De miért kell ezt megvárni? Működik a mediáció!
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a probléma érzékelésekor rögtön külső segítséget kérnénk és nem hagynánk, hogy a dolgok élhetetlenné váljanak.
Esetünk nem egyedi
Kétségbeesés és a többiektől való elzárkózás helyett tájékozódjunk, kérjünk információt olyanoktól, akik láttak már hasonló élethelyzetet. Ez sokat fog segíteni abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül és kiszolgáltatva egy számunkra ismeretlen terepen.