A cél, hogy a folyamatot pozitív irányba fordítsuk, és valami élhetőt, valami építő dolgot hozzunk ki a látszólag reménytelen helyzetből. Miért fontos az egyáltalán, hogy egy-egy konfliktus ne eméssze fel az összes energiánkat?
Akik párkapcsolati gondokkal küzdenek észrevehették már, hogy nagyon kimerítő tud lenni a párunkkal napi szinten folytatott vitatkozás és érdekérvényesítés. Egy idő után ez egyszerűen felemészti az összes energiánkat. Az energiaszintünk csökkenésével pedig egyenes arányosan szokott a helyzet még rosszabbra fordulni.
Miért? Mert ha lelkileg elfáradtunk, akkor még kevésbé vagyunk nyitottak a párunkra (főleg, ha amúgy is elegünk van már belőle), még kevésbé vagyunk hajlandóak kompromisszumokat kötni (ami elengedhetetlen), kevésbé tudunk szeretni, ennek következménye, hogy mi is kevesebb szeretetet kapunk, és így tovább.
Olyan, mintha egy örvény húzna minket lefelé, a saját kapcsolatunk legmélyebb pontja felé. Innen általában úgy tűnik, hogy nincs is alja az egésznek, de nem mindenki kérheti pszichológus segítségét.