Válóper - szubjektív szemmel

Soha nem fogom elfelejteni az egyik első válóperem. Az ügyvédi iroda – ahol akkoriban jelöltként dolgoztam – engem küldött, hogy a szerintük „egyszerű” válóper során képviseljem a pert indító (felperes) hölgyet. Nevezzük most őt Juditnak.

A bírónő beszólított minket a terembe, elfoglaltuk a helyünket. Velünk szemben a férj (alperes) ült az ügyvédjével. Mindenki nagyon elegáns volt. Öltöny, kosztüm, a jogászok talárban. A bírónő a személyes adatok egyeztetése után Judithoz fordult. Felolvasta az általunk benyújtott keresetet (a pert megindító iratot) majd megkérdezte tőle, hogy akkor továbbra is el szeretne-e válni. Kérte, hogy mondja el, hogy miért is szeretné felbontani a házasságot.

Odafordultam Judithoz, hogy jelezzem neki, hogy most rajta a sor. Mikor ránéztem már láttam a szemében, hogy ez nem fog neki menni. Láttam, hogy olyan állapotban van, hogy az első szóra sírva fog fakadni. Így is történt. Teljesen kiborult, semmit sem tudott mondani, csak zokogott.

A bírósági gépezet egy válóper során

A bíróknak több ügyet kell letárgyalniuk minden nap, általában túl vannak terhelve. Sokszor arra sincs idejük, hogy az adott ügyre beadott iratokat a tárgyalás előtt elolvassák. A bírónő így nem tudott időt adni Juditnak, hogy kisírja magát és megnyugodjon. Muszáj volt eredményt elérni, ezért próbálta tovább faggatni – sikertelenül. Láttam a bírónő arcán, hogy bosszantja, hogy nem tud haladni a válóper tárgyalásával. Határozottan az volt az érzésem (lehet, hogy tévedek), hogy ideges amiatt, hogy már reggel sírással húzzák az idejét, amikor úgyis annyi a dolga.

A szemben ülő férj szemében csak a megtörtséget és az ürességet láttam. Mintha csak fizikailag lett volna ott a tárgyalótermben. Úgy nézett ki, mint akit már nem érdekel semmi.

Judit csöndben végigsírta a tárgyalást ami nagyjából 35-40 percig tartott. Közben a bírónő végtelenül unott és monoton hangon felolvasta a benyújtott keresetet. Felvázolta a házaspár múltját a megismerkedéstől kezdve a gyermekek születésén át, a kapcsolatuk megromlásáig. Az egész életüket. Pont annyi empátiával és érzelemmel, mintha egy marhahúsleves receptet olvasott volna fel.

Máig azt gondolom, hogy valahol teljesen érthető és akár elfogadható is lehet ez a hozzáállás. Tudjuk, hogy sok bíró tíz-húsz éve, napi nyolc órában ilyen ügyeket tárgyal és ilyen ügyekben hoz ítéletet. Nem lehet elvárni, hogy mindenki empatikus maradjon. Tudjuk, hogy vannak akik jobban és vannak akik rosszabbul alkalmazkodnak hosszú távon lelkileg az ügyfelekhez. A történet nem arról szól, hogy a bírók milyenek.

Válások száma 1941-2017

2016-ban (az utolsó teljes lezárt statisztikai évben) a magyar bíróságok 19.552 válást mondtak ki. Közben a házasságkötések száma emelkedni kezdett, ez bíztató jel. A házasságok 40% azonban még így is válással végződik. Az arány a 40 évesnél idősebb korosztályban a legrosszabb. Leginkább a húszas éveikben járó nők és a 25–34 éves férfiak érintettek. 2014-ben még a házasságok fele (!) válással végződött! Forrás: KSH.

A lelki hatások

Abban a pillanatban viszont már kevésbé nyűgözött le a tárgyalóterem sajátos hangulata. Már nem éreztem a késztetést, hogy Juditot segítve a családjogi törvényből idézzek. Onnantól kezdve csak az járt a fejemben, hogy minél előbb kivigyem őt onnan. Láttam, hogy számára ez egy tortúra és mindenáron meg szerettem volna kímélni őt ettől. Akkor még nem tudtam, hogy jogászként hogyan segíthetnék ebben. A válást persze végül kimondták, hiszen Judit tartotta magát az elhatározásához.

Még ma is összeszorul a torkom, ha erre az esetre gondolok. Szomorú látni, hogy két ember útja különválik. Még elkeserítőbb volt azonban az adott esetben azt látni, hogy a bírósághoz forduló Judit és férje milyen lelki és emberi hatásoknak volt kitéve a tárgyalóteremben. Újra és újra.

A legtöbben nem tudják, hogy mi vár rájuk egy válóper során. Nincsenek lelkileg felkészülve a per-sorozatra, a volt társuk ügyvédjének perbeszédére, indítványaira. Ezek beláthatatlan időre elhúzhatják a pert. Úgy megyünk a "jog elé", hogy már nem bízunk a volt társunkban. Jobb esetben is csak annyi van a kezünkben, hogy szóban megegyeztünk néhány dologról. Nem tudhatjuk azonban, hogy volt társunk hozzáállása változik-e majd a tárgyaláson. A tárgyásra várakozva – több hónapon keresztül – bizonytalanok leszünk.

Ma már tudom: a mediációs ülésen közösen megírt megállapodással nyugodtabbak lehetünk.

A cikkben szereplő neveket megváltoztattuk. A képek csupán illusztrációk. Az írás személyes élményeken alapul és a szerző szubjektív véleményét tükrözi. Válási mediáció – részletes tájékoztatónk.